Veszteségek Prágában

Az első dolog még Budapesten veszett el, de komolyan befolyásolhatta volna utazásunkat: ez ugyanis a visszafelé vonatjegyünk volt. Ehhez azt kell tudni, hogy valamiért nemzetközi vonatra nem lehet elektronikus jegyet venni, hanem ki kell nyomtatni az állomáson az automatából. Először csináltam ilyet, de egész jól ment: beütöttem a kódot, a gép kiadott egy papírt, én meg hatékonyságom tudatában elmentem kávét venni. Csak a kávézó pultjánál néztem meg a papírt és fedeztem fel, hogy ez a jegy bizony egy útra szól. Rohantam vissza az automatához, hátha csak elfelejtettem kivenni a második papírlapot, de nem láttam semmit. Erre megpróbáltam egy másik automatából kinyomtatni a jegyet, de az közölte, hogy az összes jegyeket kinyomtatták. Közben egyre inkább tudatában voltam, hogy Dani valószínűleg már ott vár a vonatnál, és az ő jegye is nálam van, illetve nincs. Utolsó kísérletként tehát megkérdeztem egy MÁV-ost, mi ilyenkor a teendő. Ő azt mondta, hívjam majd fel a MÁV-információt vagy írjak emailt. Ezt azonban későbbre halasztottam: rohantam a vonathoz, és kétségbeesetten néztem körül, de Dani sehol. Fennállt a lehetőség, hogy már felszállt, de az azért nem lett volna jó, mert véletlenül a visszaútra szóló helyünk számát adtam meg neki. Már éppen hívni akartam, amikor – 3 perccel indulás előtt – egy sétáltatós bőröndből és raszta copfokból álló gombolyag viharzott végig a peronon. Nem én késtem el legjobban.
A vonaton előadtam Daninak a helyzetet, aztán úgy döntöttem, tájékoztatom a kalauzt is. Ez jó döntésnek bizonyult.
- A 371-es kocsiban van két hölgy, és náluk van a jegye – közölte a kalauz. – Ők is ugyanabból az automatából nyomtattak, és látták, hogy valaki otthagyta a jegyét.
- De én nem is otthagytam, hanem nem nyomtatta ki.
- De kinyomtatta, csak később. 4-5 percet kell várni, amíg a második jegy is kijön. Mindenesetre azt mondtam a hölgyeknek, hogy Prágában adják le a jegyet a pályaudvaron. De ha megkeresi őket, átveheti tőlük.
Persze ez nem volt annyira egyszerű, mert a 371-es kocsi minden fülkéjében ültek, így mindenkit végig kellett kérdeznem; többségük külföldi volt és nem is nagyon értette, mit akarok (mivel nem angolok voltak, akkor sem, amikor elmagyaráztam angolul). Végre megtaláltam a szerencsés megtalálókat, és örömködtünk egy darabig a szerencsés véletlenen, hogy ők pont ugyanezzel a vonattal utaznak. A véletlenek ezzel még nem értek véget: Prágában kiderült, hogy ugyanarra a konferenciára jönnek, sőt a szállásuk a velünk szemben levő házban van.

Másnap reggel Julival és Istvánnal indultunk el a konferenciára. Juli vállalta a navigátor szerepét: beütötte a helyszínt a telefonjába és követtük az utasításokat. Kicsit meglepődtem, amikor már 15 perce villamosoztunk, mert Gabi azt mondta, gyalog sem több a táv, mint 20 perc. De Juli magabiztosan irányított minket le a villamosról, végig az utcán, míg szemben meg nem pillantottunk egy hatalmas szállodát.
- Szerintem ez lesz az – jegyeztem meg. -Nézzétek, ott áll előtte egy csomó öltönyös ember.
- Nem, ez a Hotel Intercontinental – mondta Juli. – A miénk biztos valahol mögötte van. – Körülnéztünk, de a szálloda mögött semmi ilyesmit nem találtunk. Juli ekkor vette észre, hogy a google maps automatikusan kiegészítette a bepötyögött „Hotel Inter” szót, és a Hotel International helyett a Hotel Intercontinentalba irányított minket.
Végre megérkeztünk a konferenciára, minden résztvevő megkapta a kezdőcsomagot vászontáska formájában. Ezután a wifire is rámentünk és rögtön jót szórakoztunk: az egyik résztvevő iroda ugyanis írt egy emailt, miszerint valakinek a welcome-csomag helyett egy másik vászonszatyrot adtak, ami tele volt nyalókákkal és névjegyekkel, és az illető legyen szíves ezt visszaszolgáltatni a recepción. Elképzeltük a megrökönyödést a résztvevő arcán, mikor kinyitja a vászonszatyrot, de aztán nem kérdeztünk utána (pedig akartunk), meglett-e az elcserélt táska.
Az utolsó esténken Dani elkezdett összepakolni, hogy másnap reggelre már kevesebb tennivalója maradjon.
- Képzeld – mesélte -, nem tudom, hogyan, de én más üdvözlőcsomagot kaptam, mint a többiek. Akkor rögtön beadtam a ruhatárba, most néztem csak bele. Program nincs benne, viszont van egy csomó nyalóka…