Autókölcsönzés á la spanyol lockdown

András emlékezett rá, hol volt az a puerto de cruzi autókölcsönző, ahol három éve béreltünk autót. Igaz, amikor először arra jártunk, zárva volt, de ezt a vasárnapnak tudtuk be. Ezért visszatértünk másnap, hétfőn - amikor is (hivatalos nyitvatartási időben) az üzlet szintén zárva volt, de semmi információ nem volt kitéve, hogy miért, csak egy telefonszám. András el akart menni a garázshoz, hátha most csak az van nyitva, de én inkább úgy döntöttem, felhívom a telefonszámot. Ott egy hölgy jelentkezett, aki elmondta, hogy az iroda zárva van (ezt észrevettük), egy nappal előre kell megrendelni az autót, és akkor odahozzák a szállodához. - De mi nem Puerto de la Cruzban vagyunk, hanem La Orotavában-figyelmeztettem, miközben elképzeltem, amint az autókölcsönzős fickó a felsőváros meredek kis utcáin kanyarog föl. -Ja, akkor a garázsba menjenek érte, ami ott van a parton. Azért mi jobban örültünk volna, ha még aznap autóhoz jutunk, ezért elindultunk másik kölcsönzőt keresni. Találtunk is egyet, ami autókölcsönző plusz turistainformációként hirdette magát. A felirat szerint tíztől volt nyitva, így addig beültünk a szemközti kávézóba. Nem adtunk sok esélyt, hogy a hely kinyit, mert 10-kor még semmi mozgást nem tapasztaltunk, de aztán kiderült: nem mentek csődbe, csak spanyolok. Fél 11 körül megjelent egy középkorú hölgy, mi pedig odamentünk és felvezettük a kérésünket. A hölgy elővett egy kézírásos jegyzéket. - Szeretnének egy Pandát? Négy napra 75 euró. - A Panda tökéletes. A hölgy megvizsgálta a jegyzéket. - Bocsánat, nem lehet, a Panda piszkos. - Fekete foltok vannak rajta? - kérdeztem halkan, miközben a hölgy rá akart beszélni minket a Hyundaira - majd rájött, hogy mégis van egy tiszta Pandája. - Csütörtökön 8-ig vagyunk nyitva, de annál előbb hozzák vissza, fél 8-ig. - Miért nem péntek? - kérdezte András. - Mert négy napra béreljük. - Csütörtök este hozzák vissza, rendben? - mondta a hölgy, aki kicsit összezavarodott, hogy akkor most tényleg négy napot szeretnénk-e. -Kedd, szerda, csütörtök, péntek - sorolta András. - De ma hétfő van. - Ma hétfő van? - Igen. Tegnap volt vasárnap. - A kölcsönzős hölgyhöz fordultam. - Semmi baj, csak a párom nem tudta, milyen nap van ma. - Mire a hölgy is elmagyarázta Andrásnak, hogy ma hétfő van, és a négy nap csütörtökön jár le, és csak akkor tudott leakadni a témáról, mikor megmutattam neki, hogy felírtam az időpontot a határidőnaplómba (az ő kedvéért direkt spanyolul). Ezután következett az a művelet, hogy felírja az adatainkat. Ez eleve a külföldieknek nehézséget szokott okozni, lévén a magyar az egyetlen agyament európai nép, amely mind a nevet, mind a dátumot fordítva írja, mint mindenki más. Ráadásul a hölgy kézzel töltött ki egy hosszú nyomtatványt (András javasolta neki, hogy fotózza le az iratainkat, de ez valamiért nem felelt meg), így a magyar jogosítvány sorait is értelmeznie kellett. - Ez a születési dátum? 2018... nem, az lehetetlen. - Az a kiállítás dátuma - segítettem. Végre nagy nehezen kitöltötte a formanyomtatványt. Ennek annyira örült, hogy majdnem fizetés nélkül odaadta a kocsit, de aztán észbekapott. Még lelkünkre kötötte, hogy sose parkoljunk a járdára, mert ha abban megsérül a kocsi, azt nem fizeti a biztosító, majd utunkra engedett minket. Az egész művelet több mint 20 percbe telt. Az autót megvizsgálva komolyan felmerült bennünk, milyen lehetett a piszkos Panda, ha ez a tiszta - alig láttunk ki az ablakokon. Az első benzinkútnál tehát kértem a kutas bácsitól vizet, hogy lemossam az ablakokat. Azt kábé megértem, hogy most a Covid miatt nem tesznek ki mindenki által használható ablaktörlőt, de ami helyette volt, arra nem számítottam. a bácsi hozott egy nagy locsolókanna vizet, hogy azzal öntsük le a szélvédőt.