Online oktatás rulez

Tanár ismerőseim folyamatosan panaszkodnak az online oktatásra. Az elmúlt két hétben nekem is alkalmam nyílt megtapasztalni ezt az oktatási formát, ugyanis két egyetemen is előadást tartottam vendégelőadóként. Az ELTÉ-s platform - mint a Robertával végrehajtott próba során megtapasztalhattam - szimpatikus módon hasonlított a zoomhoz, ezért reméltem, hogy nem lesz vele sok problémám. Amikor az előadás elején bekapcsolódtam, szembesültem azzal, hogy a diákok helyén csak a nevük monogramját látom. - Tökjó lenne, ha bekapcsolnátok a kamerátokat, mert jobb szeretem látni, akihez beszélek - kértem. Erre néhányan felhozták a szokásos "azért nem kapcsolom be, mert akkor lelassul a net és nem jön át a hang"-kifogást, majd visszadugták fülükbe a headsetet és tovább hallgatták a podcastokat a telójukon. Viszont a nagy ablakban megjelent egy leányzó feje, aki megerősítette, hogy neki igenis be van kapcsolva a kamerája. - Akkor hogyhogy nem láttam a kis ablakban, amikor nem beszéltél. - Azt hiszem, a vendégelőadónak nincs ilyen jogosultsága - mondta Roberta. Így esett, hogy két és fél órán át beszéltem tizenkét monogramnak. A másik egyetemen kevésbé indult ígéretesen a dolog. Ott is leteszteltük a platformot Zsuzsával, és még a powerpointomat is sikerült megosztanom. Ezután viszont Zsuzsa kitalálta, hogy ő is megpróbálja velem megosztani a képernyőjét - nem világos, miért volt erre szükség, lévén én nem terveztem a hallgatók képernyőjébe belenézni. Na ezen a ponton fuccsolt be a történet: Zsuzsát hol láttam, hol nem, ő engem néha látott, de egyáltalán nem hallott. Felhívta az informatikust, aki szintén nem tudta megoldani a dolgot. Kiléptem-visszaléptem, semmi változás. Az informatikus is megadta a saját belépési kódját és jelszavát, de azzal se boldogultam. Végül újraindítottam az egész sztorit és így sikerült működtetni a dolgot. Nem voltunk túl optimisták a csütörtöki órát illetően, mindenesetre Zsuzsa megkért, hogy küldjem át a ppt-imet, aztán ha nagyon nem megy másként, ő levetíti a diákoknak. Csütörtökön már a belépés se ment könnyen, mivel kiderült: ha az informatikus adataival jelentkezem be, nem férek hozzá ehhez a kurzushoz (miután ő csúnya módon nem iratkozott fel rá). Kiléptem, beléptem Zsuzsa adataival (ez az egyetem több hét alatt se tudott nekem egy vendég hozzáférést összehozni), és elsőre minden jó volt, még néhány ember fejét is láttam a kis kockákban. (Továbbléptetni nem tudtam, így sose derült ki számomra, pontosan hányan ültek benn az órán). Amikor azonban be akartam kapcsolni a kamerát, a rendszer közölte, hogy nem lehet, mert azt egy másik alkalmazás használja. Először azt hittem, ez megint valami rendszerhiba, kiléptem és Zsuzsa küldött egy másik felhasználói nevet és jelszót (fogalmam sincs, kiét, valamelyik diákra gyanakszom). Beléptem, mire a rendszer közölte, hogy én vagyok a host - eddig azt hittem, Zsuzsa az, de ő megerősített, hogy az ő platformján vagyok belépve. Elküldtem neki a ppt-ket, és ő elkezdte a vetítést, miközben én vadul keresgéltem a gépen, hogy mi lehet az az alkalmazás, ami használja a kamerát. Végül megtaláltam a tettest: a Skype volt az, amelyet délelőtt használtam és azóta bezártam, de a jelek szerint ezt a műveletet ő nem érzékelte. Gyorsan teljesen elpusztítottam, és csodák csodája: megszólalt a kamerám. 20 perc telt el az órából a technikai vergődés miatt.