Tökéletesen kinéztem, melyik busszal kell fölmenni a hegyre, hogy odaérjünk a bioszféra-rezervátum éjszakai túra kezdetére. De persze félórával előtte Dóra írt, hogy ők késni fognak. Abban maradtunk, hogy messenger-kapcsolatban leszünk és majd elirányítom őket.
Szerencsére a túra nem kezdődött halálpontosan, még ácsorogtunk egy darabig az erdei iskolánál, amit most volt először alkalmam szemügyre venni. Az egyik terem kitömött állatokkal volt tele, akik láthatóan valamiért bevadulnak a Redbulltól.
8 körül Dóra megírta, hogy "Már a buszon vagyunk." Erről nekem az a régi eset jutott eszembe, amikor Lacca késett egy találkozóról és az SMS-ben annyit írt: "Már a villamoson vagyok", mi meg tanakodtunk, hogy vajon melyiken, melyik megállóban, melyik városban és merrefele tart. Ezért gyorsan visszakérdeztem: "Melyiken?" "A rosszon" - válaszolta Dóra, és közölte, hogy félrevitte őket a GPS (noha én megírtam nekik, melyik busszal jöjjenek, tehát nem is lett volna szükségük GPS-re). Közben elkezdődött a vezetés, aranyos cowboykalapos vezetőnk először az ehető erdei növényeket magyarázta, hozzátéve, hogy tulajdonképpen minden erdei növény ehető, de egy részük csak egyszer. Amíg a tisztáson voltunk, nem volt semmi baj, de aztán bementünk az erdőbe egy természetesen jelzetlen úton, én meg azon gondolkodtam, hogyan irányítsam útba Dóráékat. "A Waldschulétól hátrafele balra" - írtam először, aztán rájöttem, hogy ez alapján még én sem találnám meg, ezért azt javasoltam, hogy kövessék a gyerekzsivajt és csatlakozzanak ahhoz a csapathoz, ami nem a gyerekek. Ez már eredménnyel járt, bár mint kiderült, először a gyerekekhez csatlakoztak. Az is kiderült, hogy Dóra Sebastiannak úgy harangozta be a programot, hogy "éjszakai séta Ottakringben", a sramlizene szakértője pedig azt hitte, hogy Heurigereket fogunk végigjárni és ahhoz öltözött. Vászon tornacipője egészen jól bírta a sáros erdei terepet, de azért leérkezve erősen megváltozott a színe és az állaga.
Nemcsak Sebastiannak voltak azonban kellemetlenségei ezen az estén, hanem azoknak a denevéreknek is, akiket a biológusok befogtak, hogy megmérjék és megjelöljék őket. Erre pókhálófinomságú hálókat feszítettek ki az erdő egy pontján. A denevér persze ultrahanggal az ilyet is érzékeli, de mint a biológusnő kifejtette, a "buta fiatal" és a "szenilis öreg" példányokat időnként sikerül így befogni. Egy ilyen példány tényleg bele is repült a hálóba. A biológusnő óvatosan kibogozta belőle, ezalatt viszont a háló beleakadt a környező aljnövényzetbe. Ezért a denkót ideiglenesen berakta egy vászonzsákba és felfüggesztette, ő maga pedig a mi segítségünkkel elkezdte leaggatni a hálót a bokrokról. A háló ennek örömére az ő hajába gabalyodott bele, de aztán kiszabadítottuk.
Mint Sebastian megállapította, a biológusnő és az őt felváltó férfi kollégája elég eltérően állt hozzá a denevérmegfigyeléshez. A nő csak a legszükségesebb méréseket végezte el a denkón, miközben megnyugtatólag beszélt hozzá ("Jó, tudom, hogy ez rossz, mindjárt kész vagyunk"). A férfi viszont úgy állt hozzá, hogy használjuk ki az alkalmat, és a túra résztvevőinek részletesen elmagyarázta a denkók testrészeit.
Egy hím denevérnél például lelkesen mutogatta az állatka péniszét, mire a túra egyes résztvevői odasereglettek és fotózni kezdtek - ezt a jelenséget Sebastian "denevérpornó"-ként aposztrofálta. Megfigyeltem, hogy főleg férfiak fényképeznek; talán elégtételt okozott nekik, hogy valakinek náluk kisebb a mérete...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése