Noha Saskia előadását, mint a tanszékvezető a bevezetőjében elárulta, direkt két COVID-hullám közé tervezték, azért voltak, akik biztonsági vagy egyéb okokból Zoomról követték az eseményeket. Ezért a terem elejében két okostábla állt: az egyiken a Zoom-közvetítést láttuk, a másik pedig a diavetítésnek. Ez hamarosan el is kezdődött; a zoomos táblán eltűntek a résztvevők képei, a másik táblán viszont Saskia szembesült azzal, hogy az okostábla - ellentétben például a diavetítéssel - csak érintésre működik, ezért bárhol is állt, diaváltáskor oda kellett mennie hozzá.
- Zavaró vajon a zoomos nézőknek, ha itt maradok? - kérdezte, mikor már negyedszerre sétált oda a táblához.
- Dehogyis, te nem is látszol - nyugtatta meg Elissa, mert valóban: a mi Zoom-ablakunk a közönségre volt irányítva, Saskiának maximum a keze lógott be olykor oldalt. Ő viszont ennek láthatóan inkább örült.
- Jaj, de jó, akkor nem fogom korlátozni magam.
Ami az egyik embernek öröm, a másiknak nem mindig az. Az előadás befejeztével a bal oldali táblán ismét a zoomos nézők képei jelentek meg, és velük együtt az eddig nem látható csetablak is, amelyben egyetlen üzenet árválkodott az alábbi szöveggel: "Nem lehetne úgy irányítani a kamerát, hogy az előadót lássuk?"
Az előadást, jó CEU-s szokás szerint, fogadás követte. A teremből kilépve örömmel fedeztem fel a jéghideg ásványvizet tartalmazó üvegek sorát. Ximena meg is próbálta kinyitni az egyiket, ám hosszú percek után se járt sikerrel.
- Rossz nyitót hoztak, erről hiányzik az az él, ami beakad a kupak szélébe - állapította meg. Szerencsére narancslé is volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése