Az Iberia tájékoztat

 

Az Iberiával kapcsolatban rossz tapasztalatunk, hogy szeptemberben elkavarták egy bőröndünket, ami csak több nappal később érkezett meg – ez mondjuk érzékenyen érinti az embert, ha éppen költözik és szóban forgó bőröndben van az összes tányérja és evőeszköze, ami miatt napokig csak igen korlátozott dolgokat tud igen korlátozott módon enni (pl. a vásárolt két kanállal közös lábosból kanalazva a lecsót stb.) Jó tulajdonságuk viszont, hogy ha tele van a járat, küldenek egy emailt aznap reggel, miszerint ha feladod az eredetileg kézipoggyásznak szánt csomagodat, nemcsak nem kell ráfizetned, hanem még elsőbbségi beszállást is kapsz. Persze ezt nem írnák meg két nappal előbb, amikor azon filóztam, be merjem-e tenni a kedvenc kisbicskámat, de ennek ellenére úgy döntöttem: ha reggel kapok ilyen üzenetet, én bizony becsekkolom a marha zajosan guruló kerekes táskát. Valóban kaptam üzenetet, úgyhogy a reptéren odamentem a csomagleadó pulthoz. A földi személyzetet képviselő fiatal nő előrelátóan megkérdezte:

-         Ugye nincs benne semmi, amire holnap szüksége lesz?

A tülekedést elkerülve, kényelmesen elfoglaltam a helyemet a gépben és épp elővettem a könyvemet, amikor a hangosbemondóból az alábbi szöveg hallatszott: „Kedves utasaink! Hamarosan megérkezünk úti célunkhoz.” Éppen gratuláltam volna a megdöbbentő gyorsasághoz, amikor a felvételt lekeverték, majd ismét megszólalt a bejátszás, ezúttal a közelgő turbulenciára figyelmeztetve minket.

Ennek a gépnek nem volt szerencséje a bejátszásokkal. Miután földet értünk, szokás szerint be akarták mondani, hogy ne álljunk fel, amíg az „öveket bekapcsolni” tábla világít. Ennek a bejelentésnek a közepén azonban a kapitány hirtelen kikapcsolta a szóban forgó táblát, aminek eredményeképpen a bejelentés így hangzott: „Kérjük önöket, maradjanak ülve, amíg PRRRR.”