Regattaszínház

 Őszintén szólva fogalmam se volt, hogy budai regatta zajlik a hétvégén az alsó rakparton, egész más dolgokkal voltam elfoglalva. A Szkéné Színház felé menet ugyan meglepődtem az "isten hozta" feliraton az út fölött, és elégedetten állapítottam meg magamban, hogy a Szkéné Színház kezdi kedvesebbre venni a figurát. Aztán továbbmenve azt láttam, hogy éppen szednek szét mindenféle színpadokat és több helyen felfedeztem a "Budai regatta" feliratot. Így már összeállt a kép, és gondolkodtam is, hogy jutok be a Műegyetem épületébe, de mivel aznap ellenőriztem a honlapon és nem írtak változást, arra jutottam, hogy biztos megoldható. És valóban, a főbejárat előtt láttam egy kis rést két színpad között. Átslisszoltam rajta, bementem az épületbe és ismét aggódni kezdtem, ugyanis semmi hang nem jött a második emeletről. Felérve megállapítottam, hogy valóban kevesen vagyunk, de ez a kevés úgy festett, mint aki színházba készül, szóval most már csak azon kellett aggódnom, hogy időben megkapjam a jegyem Tónitól. A biztonság kedvéért írtam neki, hogy már bejöttem, nehogy az történjen, mint a múltkor Noémivel, aki állítólag 10 percet várt rám a kapu előtt, miután már bementem (mondjuk az a tény, hogy Christine fent említett 10 perc során érkezett és nem látta őt, némileg megkérdőjelezi a megállapítás pontosságát). 

Lehet, hogy Tóni nem kapta meg az üzenetemet, mert 5 perccel előadás előtt rám telefonált.

- Hol vagy? Mert nem lehet bemenni a főbejáraton, most a Budafoki úton gyalogolunk, állítólag van itt valahol egy hátsó kapu.

- Dehogynem lehet bejönni.

- De hát mindenféle építmények vannak a rakparton!

- De át lehet jönni köztük.

- Jól van, rohanunk!

A műegyetemi campus méreteiről tanúskodott, hogy Tóniék még nem érkeztek meg, mikor a pénztáros bemondta, hogy kezdődik az előadás. Elmondtam neki a problémámat, mire mondta, hogy ezt a jegyszedőkkel beszéljem meg. Udvariasan magam elé engedtem mindenkit, hátha közben megérkeznek a barátaim, de még mindig nem. Elkezdtem magyarázkodni a jegyszedőnek, de ő minden további nélkül intett, hogy menjek be. Szerencsére odabent még egy majdnem teljes sor üresen ált, így két székre rádobtam a kabátomat (amit bölcsen nem tettem be a ruhatárba, hiszen nem tudhattam, bejutok-e) és írtam Tóninak, hogy bent vagyok. Az előadás első mondatai során meg is jelentek és leültek mellém.

Ma reggel (2 nappal az előadás után) továbbította Tóni a színháztól vasárnap délután kapott emailt, amelyben figyelmeztetnek, hogy rendezvény lesz az alsó rakparton.

(A wikipedia képén nem volt regatta.)