Hidegvérű barátok

 Ideköltözésünk előtt nem is tudtam, hogy vannak Tenerifén gekkók. Akkor találkoztam velük először, amikor Foltimacska időnként behozott egy-egy példányt az erkélyről, hogy játsszon velük. Sajnos a gekkók általában nem lelkesedtek ezekért a játékokért, volt olyan, aki még a farkát is eldobta ijedtében. Ilyen helyzetekre azt a protokollt dolgoztuk ki, hogy András lefogja a macskát, és megfogom a gekkót és kiteszem a ház utca felőli falára, ahonnan a sokk elmúltával elmenekülhet, az esetleges leesett farkat pedig jobb híján kidobom a szemétbe. 

Tegnap azonban jógázás közben felfedeztem, hogy egy gekkócska bölcsen egész fönt a tető alatt táborozott le, ahol a macska nem érheti el. Mivel több órán át nem mozdult onnan, vendégnek tekintettem és Óscarnak neveztem el. Óscar este ugyan eltűnt, de ma délelőtt megint megjelent a tető alatt, így elképzelhető, hogy rendszeres vendégünk lesz.

A tenerifei gyíkokról már korábban is írtam (https://macskamedve.blogspot.com/2022/05/a-kanari-szigetek-sarkanyai.html). Puerto de la Cruzban legjellemzőbb lelőhelyük a Playa Jardín, ami nevének megfelelően egy parkosított tengerpart; a gyíkok mind a kőfalak kövei között, mind a fákon és a kisebb növények alatt nagyszerű búvóhelyeket találnak, sőt extrém sportokra is lehetőségük nyílik, egyszer például egyikük egy fáról egyenesen András mellkasára ugrott. Ma a mellettünk levő bokorból jött elő egy kisebb példány, aki a David Attenborough-filmekből ismert módon felváltva, sőt olykor egyszerre emelte fel lábacskáit a forró homokról, hogy hűtse őket:

Amint elővettem a sajtos croissantokat, rögtön népszerűbbekké lettünk a gyíkok körében. András mögött a falon egy szép nagy példány jelent meg és minden mozdulatomat figyelte.

Mikor látta, hogy nem kap semmit, csalódottan visszamászott a kövek közé. Amikor azonban lábemelgetős barátunk nem tágított mellőlünk, megszólalt bennem a lelkiismeret, és a croissant morzsáit elkezdtem dobálni neki. Erre természetesen azonnal előkerült még néhány gyík, köztük egy aranyos kicsi is. Próbáltam neki is dobálni pár morzsát, de Lábemelgetős mindig gyorsabb volt, sőt volt, hogy el is kergette őt a zsákmány közeléből.

Egy idő után kifogytam a morzsákból. Ekkor azonban a pár lépésre strandpingpongozó társaság sárga labdája pont a közelünkben ért földet. Ahelyett, hogy elmenekültek volna, a gyíkok lelkesen rohantak oda hozzá - bizonyára egy szokatlanul nagy és kerek sajtdarabnak vélték.