Nem volt könnyű megtalálni az Infernal Comedy (Pokoli komédia) előadás helyszínét. A Google Maps nem ismerte a színház nevét, az utca nevét beírva folyamatosan másik településre akart küldeni, csak a pontos címre dobott ki valamit a Taoro Park nevű park közepén. Ez pont egy olyan hely, ahol még sose jártam, de az instrukciókat követve átvágtam a parkon, majd elindultam a szállodák mellett. Biztatónak tűnt, hogy többen mentek ugyanabban az irányban, ellenkező irányban meg csak egy nyakörves vörös macska, viszont a térkép hamarosan azt jelezte, hogy túlmentem. Visszafordultam, ám a térkép által jelzett hely konkrétan a semmi közepén volt. Jobb híján odamentem a park egyetlen nyitva tartó kávézójához útbaigazítást kérni, az azonban annyira tele volt, hogy mindkét bejáratot lekordonozták. Szerencsére két középkorú hölgy épp kifelé jött, őket kérdeztem meg. Kiderült, hogy az előbb jó irányban indultam el, csak tovább kellett volna mennem és nem hallgatnom a Google Mapsre.
- A John Malkovich-előadásra megy? - kérdezték, és persze kiderült, hogy ők is.
Odaérve rájöttem, miért nem szerepelt a helyszín a Google Mapsen: egy kisebb park közepén állítottak fel ideiglenes szabadtéri színpadot. A nézőtérre lépcsőzetes emelvényt tettek, így mindenhonnan jól láttuk a színpadot, mindössze két pálmafa takarta a kilátás egy részét. Már ment egy ideje a darab, mikor rájöttem, hogy a pálma koronája által takarva a színpad fölött spanyol nyelvű felirat látható. Mondjuk az angol nyelvű prózához és az olasz nyelvű operabetétekhez nekem nem kellett felirat, szóval még jobb is volt, hogy nem rontott bele az esztétikai élménybe. A színpad hátterében is egy csodaszép fa nőtt. John Malkovich persze kapott az alkalmon, és az egyik improvizált részben megjegyezte:
- Az a színház, ahol Los Angelesben játszottunk, nem volt nagy durranás. Még fa sem volt benne.
A nézőtér körül bambuszkerítést húztak föl, ám a hátul ülők élénk beszélgetést hallhattak mögüle, így hamar rájöttünk, hogy egyeseknek vagy nem jutott jegy, vagy meg akarták spórolni az árát és ezért lemondtak a látványról a zene kedvéért. (Anélkül, hogy a nemzeti sztereotípiákat erősíteni akarnám, meg kell jegyeznem, hogy ezen valakik egy része németül beszélgetett.) A potyázók egy része az előadás alatt megpróbált átbújni a függöny alatt, ami a hátulsó részt a nézőtér szélétől elválasztotta, a biztonsági őrök pedig rendszeresen visszaküldték őket. A hangok alapján mások székre álltak, hogy átlássanak a kerítés fölött. A darab egyik legdrámaibb jelenetében, amikor a sorozatgyilkost játszó John Malkovich éppen megfojtotta egyik áldozatát, hirtelen hatalmas csattanás hallatszott a hátunk mögül: az egyik potyázónak sikerült felborulnia a székkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése