Kulcs

A múlt héten szükségem volt néhány kazettára (értsd: magnókazetta) abból a kazettából (értsd: fémdoboz), ahol ezeket tartjuk. Nem emlékeztem, van-e kulcsom hozzá, ezért megkértem Sanyit, nyissa ki nekem, ami meg is történt. Időközben azonban találtam egy kisméretű kulcsot a kulcskarikámon, amiről feltételeztem, hogy a kazettatartó kazetta kulcsa, ezért ezzel próbáltam kinyitni, mikor vissza akartam tenni a magnókazettákat. Kinyitni nem sikerült, a kulcs viszont beletört a zárba. Tettem néhány kedves megállapítást a magyar zárak minőségéről, aztán annyiban hagytam a dolgot.

Másnap reggel rájöttem, hogy igazán nem kellett volna ilyen kritikusnak lennem hazánk lakatosmestereivel szemben. Ugyanis nem a kazetta kulcsát próbáltam volt belenyomni a zárba, hanem egy másikat, amely Ödön nevű bőröndömhöz tartozik. Mivel szóban forgó bőröndöt életemben egyszer használtam (Amerikába menet), és azóta szüleimnél van (akik egy egyhetes nyaralásra pakolnak bele annyit holmit, mint én annak idején fél évre), nem éreztem túl nagy veszteségnek a kulcs eltörtét.

Egészen ma délelőttig. Ugyanis edzés végeztével ki akartam nyitni az öltözőszekrényre tett lakatomat, és ekkor ért a borzasztó felismerés. Az eltört kulcs nem a kazettáé volt, nem is a bőröndé, hanem pont ezé a lakaté, amelyet így most nem tudok kinyitni, és itt állok edzőnadrágban, ujjatlan pólóban, egy üveg vízzel és egy kulcskarikával (rajta a lakat kulcsának maradéka), minden lényegesebb tárgyam (telefon, pénztárca, tankönyvek stb.) pedig elérhetetlen távolságban a szekrényben lapul.

Persze a lakatokat le lehet vágni - Heni is szokta, ha valaki több hete lezár a lakatjával egy szekrényt. Ezért tőle kértem segítséget, és adott is egy ráspolyszerű vasat. Sajnos azonban fémmegmunkálásban sose voltam jó (az iskolában mindig ez rontotta le a jegyemet gyakorlati foglalkozásból), így hamar feladtam. Szerencsére eszembe jutott, hogy annó két kulcsot kaptam a lakathoz, a másik pedig otthon van a fiókban. Áldottam az eszem, hogy pár éve (egyébként ehhez hasonló helyzetekre számítva) a lakatkulcsot a lakáskulcsom kulcskarikáján tárolom és az egész szettet magammal viszem az edzőterembe. Így - miután kölcsönkértem Heni dzsekijét - haza tudtam sietni és előkeresni a másik, még ép lakatkulcsot, amellyel végül bejutottam a szekrénybe.

Azt ne kérdezze senki, hogyan gondolhattam a kazettatartó kazetta kulcsának azt a kulcsot, amellyel naponta többször nyitom-zárom a lakatomat az edzőteremben. Vagy a túl sok munka, vagy az időskori demencia.