Már megint csőbe húzott

Régi ismerősöm, Martina, a segítségemet kérte: egy amerikai ösztöndíj-pályázathoz kell angolra lefordítani az indexét. Miután közöltem vele, hogy ezt másnapra nem fogom neki megcsinálni (nem is tudom, miért akkorra kellett volna, hétfő volt a beadási határidő), maga állt neki, és olykor felhívott, ha nehézségei támadtak, mint például:
-Te hogy fordítanád azt, hogy "Az olasz nyelvi gondolkodás története"?
-Miért, az mit jelent?
-Nem tudom.
-Hogyhogy nem tudod, te jártál arra az órára, nem?
-Igen, és négyest kaptam belőle, de ennek ellenére nem derült ki számomra, miről szól.

Miután megkértem, hogy mostantól dolgom van és ne hívjon többet ma délután, ismét felhívott és megkérdezte, nem akarok-e vele Falusi Mariann-koncertre menni este. Van két jegye, és már mindenkit hívott, de senki nem ér rá. (Mindig igen hízelgő, ha az ember utoljára jut eszébe valakinek.) Némiképp haboztam, emlékeztem ugyanis, hogy több mint 10 évvel ezelőtt Martina elhívott egy dzsesszkoncertre, amely pocséknak bizonyult. A végén Martina közölte, hogy tudta, hogy szar lesz, de szakmai érdeklődésből (Martina énekesnő) meg akarta hallgatni. Viszont Falusi Mariannt ismerem, a Pa-dö-dőt nagyon bírom, dzsesszt énekelni is hallottam és tetszett, sőt a mostani koncert plakátjai láttán még gondolkoztam is, hogy elmenjek rá. Ezért végül igent mondtam, és megbeszéltük, hogy 3/4 7-kor találkozunk a MÜPA aulában ("Én 3/4-re biztosan ott leszek"-ígérte Martina.)

3/4-kor természetesen Martina nem volt az aulában; amikor felhívtam, azt mondta, most veszi fel a jegyeket a Nemzetiben (ott tette őket félre neki egy ismerős). Amikor megérkezett, már szólongatták a nézőket, hogy foglalják el helyüket. Az ajtónálló lánykák letépték a jegyünk szélét, mi pedig keresni kezdtük a helyünket - 23. sor. Csakhogy a teremben csak 12 sor volt.

A rejtélyt megoldhatatlannak találva, ismét az ajtónálló lánykákhoz fordultunk. Ők jobban megnézték a jegyet és rájöttek, hogy a mi koncertünk a másik teremben lesz, ahova útba is igazítottak minket. Mint kiderült, rosszul, így kerengtünk egy darabig, míg néhány újabb lánykát pillantottunk meg egy sötét fal mellett. Megkérdeztük őket, itt lesz-e a koncert.
-Igen, de csak egy óra múlva-felelték. Martina elfelejtette megnézni, hogy a koncert nem 7-kor, hanem 8-kor kezdődik.

Ez a fejlemény kicsit kedvünket szegte. Martinában felmerült, hogy slisszoljunk be a másik terembe a táncszínházi fesztiválra. Aztán inkább rájött, hogy éhes, és miután a büfében méregdrágán vett egy fémpénz méretű szendvicset, azt javasolta, hogy keressük meg az éttermet. Kimentünk az épületből (úgy emlékezett, hogy így kell), és újabb útbaigazítást kértünk. Hamarosan meg is pillantottuk az éttermet - de bemenni nem tudtunk, egyetlen ajtó sem nyílott kifelé. Vissza kellett mennünk az épületbe és néhány kevéssé kivilágított, marginális téren keresztül végre bejutottunk.

Amíg Martina kifejtette, hogy ő a legtehetségesebb magyar zenész, de ez az ország túl kicsi neki, szerencsésen eltelt az idő, és tényleg leülhettünk a 23. sorba. A koncert azonban nem igazolta várakozásaimat. Semmi Pa-dö-dő, csak giccses szerelmes dalok (Karádytól Aznavourig), közben pedig közhelyes szövegek (a művésznő többször elmondta a klasszikus "A boldog családok mind egyformák, de minden család a maga módján boldogtalan"-aforizmát, a forrás megjelölése nélkül) és 1-2 igazán béna vicc. Sorra jöttek be emberek duettet énekelni Mariannal; ezek egy részét nem mutatta be, úgyhogy én pl. nem mindig tudtam, kiről van szó. Mikor az első rész végét egy orosz (!) nyelvű giccsel zárta, eldöntöttem, hogy nem maradok a végéig. A szünetben azért még bent ültünk egy darabig és megbeszéltük, melyikünknek mi nem tetszik az előadásban (ebben voltak átfedések). Majd Martina kimondta azt a mondatot, amely visszarepített az időben tizenvalahány évvel:
- Én amúgy gondoltam, hogy szar lesz, de kíváncsi voltam.

Ahogy a befelé tóduló nézők közt látványosan kifele szlalomoztam, eldöntöttem magamban, hogy Martinával nem megyek többé koncertre, maximum színházba vagy moziba - és én választom ki az előadást.