Csabát nemcsak azért imádom, mert nagyszerű tánctanár, hanem mert törhetetlen optimizmussal tekint a világra. Ez utóbbit tanítványai nem feltétlenül osztják, így olykor elég eredeti párbeszédek hangzanak el a táncórákon. Például:
Csaba: Ez a figura talán még Rolandéknak is új volt.
Roland: Nekünk az is marad!
Kármen elvesztette a fonalat egy figura közben.
Csaba: Kármen! Nincs baj!
Kármen: Van!
Csaba: Nagyon jól csináltátok! Sehol nem láttam olyan hibát, amitől a figura ne lett volna felismerhető!
Egy sok forgással járó figura gyakorlása közben az egyik követő hányingerről panaszkodott. Csaba őszinte érdeklődéssel fordult a többi követőhöz:
-Ti is akartok hányni?
Csaba: Ez egy olyan gyönyörű figura! Póz is van benne, forgás is van benne, mit akartok még?
Andris: Szünetet!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Jó memóriád van! :) Abban a pillanatban, amikor az órán elhangzik egy-egy ilyen beszólás, jót derülök rajta, aztán mindjárt el is felejtem...
VálaszTörlésEdit
Nálam ez szakmai ártalom, a tanítványaimét is szoktam gyűjteni...
VálaszTörlés