2010. július 8., csütörtök

Rapid randi

Magyarországon először szerveztek leszbikus rapid randit! Természetesen nem hagyhattam ki. Az L Word megfelelő részéből felkészülve már a rendszert nagyjából ismertem, kivéve azt, hogyan oldják meg a szervezők, hogy mindenki mindenkivel beszélgessen. Ezt a szervezők se tanulták meg az adott részből, mert mindenki 1-es vagy 2-es számot kapott, és eszerint lépett mindig tovább az óramutató járásának megfelelő vagy azzal ellentétes irányba. Nem kellett hozzá matematikai tehetség, hogy rájöjjek: mint 2-es szám, így egyetlen másik 2-essel sem kerülök párba. A szervezők viszont erre nem jöttek rá, és igen csodálkoztak, amikor pár kör után mindenki egy korábbi beszélgetőpartnerénél kötött ki. Odáig mentek, hogy engem gyanúsítottak meg, miszerint rossz irányba forgok. A szünet után aztán feladták a vetésforgó-rendszert és ők párosították össze az addig még egymást nem ismerő párokat.

Ami a beszélgetéseket illeti: 5 percbe tényleg nem sok fér bele. Főleg azoknál az embereknél, akik első udvarias kérdésemre elmondták fél életüket, de tőlem egyáltalán semmit sem kérdeztek. Persze amikor régi ismerőssel kerültem párba, áttértünk a "láttál valami jó filmet a fesztiválon?"-témakörre.

Néhány gyöngyszem a rövid beszélgetésekből (A a másik személy, magamnak szerényen a B szerepet osztottam; A nem végig ugyanaz).

B: Szoktál sportolni?
A: Igen, szeretek kirándulni. Például a kollégákkal néha lemegyünk a Duna-partra.

A: Tudsz mondani valami jó helyet, ahol lányokkal ismerkedhetnék?
(ezek szerint velem nem akart...)

B: Mit szeretnél elmondani magadról?
A: Hát, nem tudom. Nem szeretem kiadni a titkaimat.
B: Nem kell titkokat mondani, csak ha valamiről úgy érzed, hogy a másiknak fontos tudni.
A: Á, nem vagyok én olyan fontos ember.

A: Miért van az a piros a szádon?
(gy.k. rúzs)
B: Hát úgy gondolom, így extrémebben nézek ki.
A: Ja, szóval máskor nem szoktad?
B: Nem, nem mindig.
A: Tehát csak most?
B: Nem, nemcsak most. Néha szoktam sminkelni, néha nem.
(Látom az arcán, most írja rá a papírra mentálisan a nemet. Hát, ha neki ez az elsődleges szempont...)

Aztán csak került egy olyan is, akivel nagyon-nagyon beszélgetnék tovább. Okos, feminista, jó fej és még szép is - a lányom lehetne, de attól még barátkozhatnánk. Csakhogy a világ túlsó felén él, csütörtökön már utazik tovább, talán egy év is eltelik, míg újra Pesten jár. Azért még nem adtam fel: a szervezők ígérték, hogy kölcsönös igenek esetén másnap (szerda) reggel megküldik a résztvevőknek egymás email-címét. Még összehozhatunk egy programot szerda estére. Szerdán munka után rohantam megnézni az emailjeimet, de rapid randitól semmi. Vagy elfelejtkeztek az ígéretükről, vagy a freemail kiszűrte mint spamet, vagy senkivel sem tetszettünk kölcsönösen egymásnak. Így jártam.

3 megjegyzés:

  1. Volt olyan, akivel nem tudtál beszélni? Kellemetlen lehetett az első félidőben azt sejteni, hogy talán nem tudsz beszélni valakivel, aki beszélgetés nélkül is tetszik már.

    VálaszTörlés
  2. Jé... én csak most jöttem rá, hogy rapidrandiztam évekig. Bár én nem kérdeztem ennyire komplikáltakat, nekem se írtak vissza.

    VálaszTörlés
  3. Végül mindenkivel beszéltem, és ma reggel végre megküldték a kontaktokat. Persze, lehet ezt nem szervezetten is csinálni ;-)

    VálaszTörlés