Andrást még sohase láttam ennyire kimerültnek. Persze nem csoda: mivel a kezdő csoportban túl kevés a vezető, Csaba megkérte, hogy ugorjon be oda is a saját óránk előtt, ő meg jófej volt és igent mondott. Ezért a negyvenfokos melegben majdnem négy órát táncolt végig úgy, hogy az előző este is későn végződött. Most már ő is beismerte, hogy ezt nem kellett volna. De hát Csaba számított rá.
Másnap korábban érkeztem a táncórára, még tartott a kezdő csoport. Rögtön benéztem a terembe. Biztos voltam benne, hogy ott találom Andrást, akit ezek után jól lecseszhetek, hogy jófejségből kikészíti magát. Azonban tévedtem, András nem volt sehol. Csaba viszont megörült nekem.
-Jaj, de jó, hogy jössz, kevés a vezető, be tudnál állni?
Most miért ne legyek jófej? Beálltam.
Így jár, aki másokat akar kioktatni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése