Vegyülünk a közönséggel

Az előadás annyira unalmas volt, hogy mikor Etelka felvetette, hogy ők mennek inni, némi gondolkodás után még én is hajlottam a dologra. Persze a dolognak technikai akadályai voltak, jelen esetben Kata, pontosabban a hiánya. Etelkával azt beszélték meg, hogy lenn a hallban találkoznak, de nem került elő. Etelka egyre idegesebb lett, mert egy tanárt próbált elkerülni, ezért szerette volna minél előbb elhagyni az egyetem épületét (időnként megkérdezte tőlem, hogy ugye biztos nem láttam az illetőt az előadáson). Kata nélkül viszont nem akartunk elindulni a kocsmába, mert hát nem így lett megbeszélve.

Végre megjelent Kata, Irina és Tamar. Ez utóbbiak bevették magukat a vécébe, Kata viszont közölte, hogy ő nem jön inni. Így most már Irinát és Tamart vártuk, akik gyanúsan sokáig maradtak (már kezdtem gondolkodni, hogy nincs-e a vécének vészkijárata). Aztán kijöttek, indultunk volna (Anna kitalálta, hová) - de megjelent Sonja.
-Gyertek, a nagyteremben most ért véget egy előadás, van ingyen pia!

Nem kellett nekünk kétszer mondani: rögtön az asztalok felé vettük az irányt. A fogadás (bor és pogácsa) természetesen nem nekünk, hanem az éppen zajló szeminárium-sorozat résztvevőinek volt kitéve, én azonban arcátlanul azoknak hazudtam magunkat. Magukhoz ragadtuk a poharakat és macskanevelési meg hasonló kérdésekkel múlattuk az időt, mígnem Anna sms-t kapott.
-Te jó ég, Irina már ott van a kocsmában és minket vár!
Eszünkbe sem jutott, hogy elindult egyedül: azt hittük, hazament. Mindenesetre elkezdtük gyorsabban inni a borokat (a maradék pogácsát úgyis elvitték).

Ekkor lépett fel az újabb akadály az előadó személyében, aki úgy döntött, elvegyül a közönség közé. Csatlakozott kis csoportunkhoz, végigkérdezte, honnan jöttünk, mit tanulunk - jé, gendert? Ő még emlékszik a feminizmus második hullámára; pár szóban összefoglalta a lényegét, ahogyan ő látta.
-De úgy látom, maga szkeptikus ezzel a nézettel kapcsolatban-fordult Sonjához, akinek arcán a "ki a fene ez, menjen már a francba" arckifejezés tükröződött. Gyorsan szabadkozni kezdett. Az előadó sejtette, hogy rossz témát választott, ezért áttért a legkézenfekvőbbre - saját előadására. Azt bizonyára hallottuk, hiszen különben nem lehetnénk itt a fogadáson, ugyebár.
-Remélem, nem volt túl elméleti az előadásom.
Sonja félrenyelte a bort.
-Á, nem, dehogy-felelte lelkesen Tamar, mi meg fuldokoltunk a röhögéstől.
-A következő sokkal konkrétabb lesz-ígérte az előadó.
-Mikor is lesz az?-Nem lehet, hogy ezt nekünk tudnunk kéne?-morfondíroztam, de ha így is volt, az előadónak nem tűnt fel Tamar tájékozatlansága.
-3 hét múlva.
-Nos hát akkor élvezzék az estéjüket-búcsúzott el az előadó, és átment a szomszédos asztalhoz. Én pedig Tamarhoz fordultam.
-Tudod, nyugodtan megmondhatod, ha túl elméletinek érezted az előadást. Nem szégyen az!