Fogságban Márianosztrán

Amióta Gazsi GPS-szel túrázik, nem rögtön leszállás után indulunk, mert még meg kell várni a műholdat. Ez olykor hosszadalmas művelet, igy Gazsi meggondolatlanul megengedte Gyulának és Lórinak, hogy bemenjenek kávézni a kocsmába. Ő annyira el volt foglalva a GPS-szel, hogy Petit is csak pár perc múlva vette észre.
- Hát te meg hogy jöttél? Gyalog?
- Dehogyis! Szobról busszal, ugyanazzal, mint ti.
- Tessék visszamenni, itt már nem lehet csatlakozni a túrához!
- Nekem köszönhetitek, hogy megvárt titeket a busz! - tóditotta Peti, célozva arra, hogy vonatunk a busz hivatalos indulása után érkezett meg Szobra. - Ott fogtam a buszvezető kezét, hogy ne induljon!
Mindannyian elképzeltük, hogy ez milyen romantikus lehetett.

Gazsi végre megtalálta a műholdat és indulhattunk volna, csak épp Lóri és Gyula nem volt sehol.
- Mennyi ideig tart egy kávét meginni? - méltatlankodott Gazsi.
- De hát egy kávét megcsinálni tök hosszadalmas folyamat! - magyaráztam. - A kávébabot le kell szüretelni, meg kell pörkölni...
- A kávégépet ide kell szállitani Olaszországból...
- Te feltételezed, hogy ebben a kocsmában olasz kávégép van??
Gazsi végül rátelefonált a kávézókra, akiknek tényleg azért tartott sokáig, mert a kocsmában nem volt olasz kávégép.

A Mária úton terveztünk indulni, hogy megtekinthessük a rabtemetőt is mint helyi látványosságot (ez nem poén volt - mint a keritésről utóbb megtudtuk, a rabtemetőt a látványosságok helyreállitására szolgáló alapból renoválták). Az út a templom mellett indult és hátul vezetett ki - azaz vezetett volna, mert messziről látszott, hogy a széles, kétszárnyú kapu bizony le van lakatolva.
-Nem baj, a nagykapu mellett mindig van kiskapu is! - jutott eszembe Koncz Zsuzsa nyomán. Közelebb érve valóban megláttuk a kiskaput is - csukva, rajta lakattal. A kapun továbbá tábla díszelgett, "Biztonsági őrrel és kutyával őrzött terület. Belépni tilos!" felirattal.

Míg mi azon filóztunk, hogy a zarándokok hogy jutnak át belépés nélkül, Gazsi azonnal tudta, mi a teendő: bement az épületbe érdeklődni. Hamarosan Gyula újabb hívást kapott a telefonjára, mire elindult a kapu felé. Pár lépésre a lakattól megfordult és közölte Gazsival, hogy igenis zárva van. Gazsi ezután hamarosan személyesen is kijött és azt állította, hogy az őr szerint a lakat csak rá van lógatva, de a kaput amúgy kinyitották reggel 6-kor. (Korán kelő zarándokokkal nyilván nem számoltak.) Ismét megközelítettük tehát a kaput, és kiderült, hogy Gyula tévedett: a lakat ellenére nyitva volt a kapu...