Megbeszéltük, hogy Dóra átjön 1 órára. 12 körül rám írt, hogy meghalt a telefonja, szóval felhívni nem tudom, de ha bármi van, akkor negyed 1-ig írjak emailt. (Ez kicsit korai időpontnak tűnt az indulására, de mint kiderült, a telefonja mellett a biciklije is feldobta a talpát.)
Mikor megérkezett, megpróbáltuk feléleszteni a telefonját, de sikertelenül. Ami csak azért volt ciki, mert megbeszélte az új barátjával, hogy 4-re átmegy hozzá, csakhogy nem tudta a címet (igen, ennyire új a kapcsolat).
- Felhívhatod a telefonomról - ajánlottam fel.
- Nem tudom fejből a számát.
- Akkor kilépek a Facebookomból, lépj be a tiédbe és írj rá Messengeren.
- De nem tudom a Facebook-jelszómat. A gépemről se tudok belépni a Facebookra, csak a telefonomról, mert az megjegyezte a jelszót. De most ugye arról se tudok.
- Oké, ráírok én, aztán reméljük, hajlandó válaszolni egy ismeretlentől érkező üzenetre.
- Azt se tudom, fent van-e Facebookon.
- Ezt elég könnyen kideríthetjük - mondtam, és beírtuk a nevét. Szerencsére ilyen nevű emberből egy volt, és a képéről Dóra felismerte, hogy ez tényleg ő. Viszont a Facebook-profilján az utolsó aktivitás két évvel ezelőtt volt.
- Attól még lehet, hogy nézi a Messengert. Nekem is van olyan ismerősöm, akinek nulla aktivitás van az oldalán, de mikor egyszer ráírtam messengerben, azt másnap elolvasta - bátorítottam Dórát, nem belegondolva, hogy ha Sebastian csak másnap válaszol, azzal ő kivan a vízből. Mindenesetre ráírt Sebastianra az én Facebookomról (elmagyarázva, hogy "a macskás barátnője" profiljából ír, de azért ez ő), aztán elindultunk, mert Dóra saját bevallása szerint még nem ebédelt és ezt pótolni akarta. Persze bekapcsolva tartottam a mobilnetemet, hátha Sebastian visszaírt.
Dórának szerencséje volt: hamarosan üzenet érkezett Sebastiantól, benne a címmel. Dóra a címet lelkiismeretesen felírta a jegyzetfüzetébe egy csomó minden más jegyzet közé, ahol garantáltan nem fogja megtalálni, majd rájött, hogy nem tudja, hol van ez az utca. Ezért ismét igénybe vettük az én okostelómat, azon belül is a Google Mapset. Az rögtön ki is adta az útvonalat, amit Dóra részletesen elkezdett kimásolni a füzetébe:
"9-es villamos Westbahnhof felé. Leszállni"
- Jó, hogy felírod magadnak, hogy le kell szállni, még a végén elfelejtenéd - jegyeztem meg.
- Nem, ez még folytatódik. "Leszállni: Urban-Loritz-Platz" - magyarázta Dóra, én pedig nem hívtam fel a figyelmét, hogy az tulajdonképpen a Westbahnhof, ami a villamosnak amúgy is végállomása. Dóra gondosan másolta tovább az útvonalat.
- Leszállni: Arbeitergasse, és onnan már csak 3 perc gyalog - jelentette ki vidáman és becsukta a jegyzetfüzetet. Az eddigiek fényében felhívtam a figyelmét, hogy esetleg annak a 3 perc gyaloglásnak az irányát is érdemes lenne leírni, amit végül meg is tett.
Időközben újabb üzenet érkezett Sebastiantól: "Üdvözlöm a barátnődet és a macskát!"
Tanulság: hogyan éljünk okostelefon nélkül? Lógjunk együtt valaki olyannal, akinek van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése