One day in bankok

 (285) Murray Head - One Night In Bangkok "From CHESS" - YouTube

Anyukám tavaly áprilisban hunyt el. Az örökséget illetően semmilyen kérdés nem volt, mindenben full megegyeztünk, de ez egyáltalán nem gyorsította fel a hagyatéki eljárást. Már az elején felmerültek olyan érdekességek, hogy a kórház hetekig nem adta ki a halotti anyakönyvi kivonatot, ami miatt nem lehetett intézni se a temetést, se a Bt. átszervezését (hiszen korábban ő volt az aláíró). Kicsit gáz volt, hogy 2-3 hónapig nem volt hivatalos aláírója a cégnek, így se szerződéseket, se adóbevallásokat nem tudtunk intézni. És az utóbbi miatt még késedelmi pótlékot is ránk sóztak.

Ezek a kezdeti nehézségek aztán megoldódtak, de még mindig nem tudtunk hozzáférni anyukám bankszámláihoz, amíg meg nincs a közjegyzői határozat a hagyatéki eljárás lezárásáról. Nem tudni, mi tartott ezen ilyen sokáig, kivéve, hogy valamikor februárban jött egy értesítés a közjegyzőtől, hogy bocsibocsi, valamit elfelejtett belekalkulálni, kezdődik az egész elölről. Aztán egy hét múlva jött a következő levél, hogy ja, mégse felejtette el belekalkulálni, eljárás folytatódik.  Apukám fontolóra vette, hogy bepanaszolja a közjegyzőt a közjegyzői kamaránál, de kiderült, hogy annak pont az illetékes közjegyzőnk az elnöke, szóval jó eséllyel ennek semmi eredménye nem lett volna.

Végül április elején megérkezett a hagyatékátadó végzés, amire rá volt írva, hogy április 15-étől jogerős. Ennek ellenére nem lehetett semmit kezdeni addig, amíg a jogerőre emelkedésről szóló levelet is meg nem kaptuk. Ezt április 21-én adták postára, egy héten belül meg is érkezett.

Ma végre elmehettem a bankba ügyet intézni. Először a Budapest Bankba mentünk apukámmal, mert oda valamiért ő is kellett (nem volt világos, hogy miért kellett egyszerre mennünk). Az ügyintéző nagyon profi bankáros stílusban fogadott minket, majd elkérte a személyimet és a közjegyzői végzést lemásolás céljából, és eltűnt velük valahol hátul. 15 percig nem láttuk, és apukám már attól tartott, hogy soronként másolja a papírokat. Később azonban más magyarázatot találtunk, ugyanis kiderült: professzionális stílusa ellenére fogalma sincs róla, mit kéne csinálni, és mindent a szomszéd asztalnál ülő kolléganőtől kérdezett meg. Végül elém tolta a kitöltendő papírt, ahol az alsó két sorban, a bankon kívüli átutalás mezőben két rubrika szerepelt: "számlavezető" és "bankszámlaszám".

- A felsőbe a nevet kérem, alá pedig a számlaszámot - mondta ő, amin én meglepődtem.

- A számlavezető nem annak a banknak a neve lenne, ahol van a számlám? Más néven számlavezető bank. Csak akkor hova írom a nevemet?

Csávókám erősen elbizonytalanodott és megint a kolléganőhöz fordult. Az azt javasolta, írjam oda a nevemet és mögé zárójelben a számlavezető bankom nevét. Elég fura megoldásnak tűnt, de megcsináltam.

A hercehurcának nem volt azonban vége, anyukámnak ugyanis volt egy másik számlája a Budapest Banknál, amelyen viszont negatív volt az egyenleg, vagyis tartozásunk volt. Adta volna magát, hogy az átutaláskor levonják ezt a tartozást, de ez nem ilyen egyszerű: közölték, hogy a 15 ezer forintot a pénztárban készpénzben kell befizetni (bankban nem fogadnak el kártyát, hová vezetne ez?) Nálam simán nem volt forintban készpénz, de apukám szerencsére pont kivett valamennyit, úgyhogy visszatértünk az előtérbe és vártuk, hogy a pénztárhoz szólítsanak. Közben összefutottunk apukám egy volt kollégájával,  aki egy konkrét ügyintézőhöz, időpontra jött. Ehhez képest legalább tíz percet kellett várakoznia, míg a talpraesett biztonsági őr (láthatóan az egyetlen ember a bankfiókban, aki hatékonyan és hozzáértően végezte a dolgát) elővadászta az emberét. Ezalatt előjött a mi ügyintézőnk is és közölte, hogy megvan a papír a negatív egyenlegű bankszámláról, és csak 2000 forint tartozást kell fizetni. Mivel kizárt, hogy bárki utalt volna közben a számlára, a 13 ezer forint tartozás sorsa rejtély marad, de ha a bank nem kéri tőlünk, mi szívesen elköltjük másra.

Délután következett az OTP. Mivel itt egyedül ügyintéztem, magammal vittem Jack Goody könyvét a család európai történetéről arra az időre, amíg az ügyintézők bénáznak a pult mögött. Ismét férfi ügyintézőhöz kerültem (mint kiderült később, Lacinak hívták), aki érdekes fashion statementként fehér pólót és fölötte konzervatív fekete öltönyzakót viselt. Ő is számos dolgot a mellette ülő kolléganőtől, Zsófitól kérdezett, aki eközben egy láthatóan visszatérő ügyfelével foglalkozott. Laci is elkért személyit és lakcímkártyát, plusz a hagyatéki végzést (nem mintha nem lett volna meg nekik, apukám már járt itt ebben az ügyben), lemásolta őket, majd visszajött és megkérdezte:

- Adókártyája van esetleg?

- A legtöbb embernek szokott lenni, nem? - vetettem fel és előhalásztam.

- Mármint úgy értettem, itt van-e esetleg.

Az OTP-s történet annyiból volt bonyolultabb, hogy anyukám itt meggondolatlanul egy értékpapír-számlát is tartott. Ennek a tartalmát nem lehet átutalni egy sima bankszámlára, hanem külön értékpapír-számlát kell nyitnom, majd ha arra (1-2 hónap után) megérkezett a pénz, kivehetem, szépen átsétálok vele a saját bankomba és ott beteszem a számlára. Ezért Zsófi mondta, hogy üljek át hozzá (az előző ügyfele közben elment) és nyit nekem egy értékpapír-számlát. Ennek érdekében először kilenc elektronikus aláírást kellett produkálnom abban a reményben, hogy ha majd ügyintézek, az akkori aláírásom valamelyikre csak hasonlítani fog. Reméltem, hogy ennek örömére legalább papírmentesen intézhetjük a dolgokat, de nem, Zsófi kinyomtatta a mindenféle cuccokat és papíron kellett őket aláírni. Sportszerű nehezítésként a rendes toll pont úgy nézett ki, mint az elektronikus aláírótoll, tehát minden körben másikkal próbálkoztam, mint kellett volna.

Zsófi ezután keresztkérdéseket tett fel, amelyek állítólag kötelezőek az értékpapír-számláknál, például hogy van-e pénzügyi végzettségem (ezt azért kérdik, hogy próbálkozzanak-e az átverésemmel?) vagy hogy spekulációra tervezem-e használni a számlát (ez kicsit emlékeztetett az amerikai vízumkérelem azon rovatára, hogy tervezek-e drogkereskedelemmel foglalkozni az Egyesült Államokban; biztos az összes díler beikszeli az igent). Mindeközben Laci a teendői végére ért és többször is le akarta másolni a végeredményt tartalmazó papírt, Zsófi viszont minden alkalommal visszatartotta, hiszen az értékpapír-számlám száma még nem szerepelt a papíron. Végül Zsófi megkérdezte, kérek-e a számlához bankkártyát. Természetesen nem kértem, hiszen magát a számlát is meg akarom szüntetni majd, amint lehet.

- Jó, mert kötelezően jár a számlához egy ingyenes bankkártya, de akkor bejelölöm és utána törlöm.

Amíg ők a gépen vergődtek, éppen arról olvastam Jack Goodyban,  a középkorban az egyházatyák miként próbálták győzködni a híveket, hogy gyerekeik helyett az egyházra hagyják a vagyonukat. Nem is értem, hogy a hagyatéki eljárással járó végeláthatatlan ügyintézés hogyhogy nem szerepelt az érveik közt.

(a Murray Head-videó csak a szójáték miatt szerepel, meg hogy legyen a bejegyzésben valami szórakoztató is)