Élhetetlen sportemberek

Rendszeres olvasóimban (ha vannak ilyenek) már talán felmerült: hogyhogy a "brutál csoport" tagjai ennyire nehezen boldogulnak a nyelvtanulással? Nos, lehetséges, hogy megtaláltam a választ. Azon történetek alapján ugyanis, amelyeket ők maguk mesélnek magukról, arra lehet következtetni, hogy általában az életben sem tartoznak a leggyakorlatiasabb emberek közé.

Dzsí például beszámolt egy éjszakai teljesítménytúráról, ahol az egyik ellenőrző pontnál azt az utasítást kapták, hogy a kivilágított úton kell menni. Sajnos rossz irányba indultak a kivilágított úton, és valamiért erre csak több órával később jöttek rá. Ahelyett, hogy visszafordultak volna, mentek tovább egészen hajnalig, amikor is kiértek egy betonútra. Ezt már sikerült a térképen is beazonosítani, el is indultak rajta lelkesen. Tíz kilométer után rájöttek, hogy ismét rossz irányba indultak el, ezért visszafordultak, és újabb húsz kilométer múlva értek ki egy településre. Innen több órával később egy busz végre bevitte őket a HÉV-hez (Dzsí szerint Káposztásmegyerre, szerintem inkább Békás lehetett). 24 órával az indulás után, holtfáradtan érkezett haza.

Gábor életében egyszer próbált meg horgászni a Balatonnál. Hajnalban kiültek a botokkal a partra. Kora délelőtt arra vetődött néhány német turista, és a kocsma felől érdeklődtek. Gáborék úgy döntöttek, egyszerűbb, ha megmutatják, és csatlakoztak hozzájuk. Az egész napot a kocsmában töltötték. A parton hagyott botok csak este 8 körül jutottak eszükbe. Még szerencse, hogy az ismerős halőr addigra beszedte őket.

Roland munka után jár edzőterembe, mivel az munkahelye és lakása közé esik (a lakáshoz közelebb). Egy nap rádöbbent, hogy elfelejtette magával vinni az edzőpólóját. Útban edzésre tehát beugrott a Westendbe, és vett egy márkás pólót ötezer forintért.
(Ez a sztori úgy került elő, hogy a múltkor meg az edzőnadrágját hagyta otthon. Azóta nem mertem rákérdezni, mennyiért vett edzőnadrágot a WEstend vélhetően legdrágább boltjában...)