Túracsoki

A tegnapi túrán Tóni már indulástól mondogatta, hogy a Hármashatár-hegyen meglepetés csokit fogunk kapni, amilyet még soha nem ettünk. Ettől mindenki kíváncsi lett, mert biztosra vettük, hogy valamelyikünk evett már ilyet. Sajnos azonban ebédnél Tóni még nem a meglepetéscsokit vette elő, hanem egy zacskó szaloncukrot.

Nekem amúgy semmi bajom a szaloncukorral (ld. a "Meddig tart a karácsony?" c. blogbejegyzést), mégis óvatosan közelítettem meg. Eszembe jutottak ugyanis Sanyi szaloncukrai, amelyek amúgy sem jó minőségűek, ráadásul meglehetősen lejárt állapotban szokta őket osztogatni (legutóbb valamikor ősszel), ezért igen alkalmasak műfogsor-tesztelésre. Hörbi is erre gondolhatott, mert kijelentette, hogy előjött a csokoládé-allergiája (amely csodával határos módon a vaníliás karikára nem vonatkozott.) Tóni viszont bejelentette,hogy addig nem megyünk tovább, amíg a szaloncukor el nem fogy. Hörbi óvatosan kivett egy szaloncukrot, miközben Tóni győzködte, hogy ez teljesen jó még.
- Azért nekem nem tűnt túl puhának - jegyeztem meg, mert én már lemeóztam. Hörbi visszatette a szaloncukrot.
- Jaj, ne csináljátok már! - mondta Tóni. - Ezt én hoztam, nem a Sanyi!
Hörbi ismét kivette a szaloncukrot.
-De a Sanyitól kaptad - csapta le a magas labdát Attila, mire Hörbi ismét visszatette a szaloncukrot.
- Ne vedd komolyan, hülyéskedik! - mondta Tóni, mire Hörbi ismét kivette a szaloncukrot. Sanyi viszont jót kuncogott Tóni mellett, majd felvilágosította:
- Tényleg tőlem kaptad...
Hörbi visszatette a szaloncukrot, és Tóni kénytelen volt megadni magát, különben belefagytunk volna a tájba.

A hegytetőre érve végre előkerült a meglepetéscsoki (meg a hóvihar is, pedig azt nem kértünk). Mint kiderült, román gyártmányú volt (a csoki, nem a havazás), és Hörbi francia nyelvtudása alapján el is olvasta az összetételét. Nagy meglepetésünkre kiderült, hogy a termék tartalmaz zsírtalanított tejet, valamint hozzáadott tejzsírt is.

Ha pedig valaki azt hinné, hogy a csokik és származékaik leírása nem illik bele egy túrabeszámolóba, álljon itt egy autentikus megjegyzés Attilától, az elszánt geoláda-vadásztól. Egy ponton kiderült, hogy egy kisebb hegyet elfelejtettünk megmászni, és Tóni felvetette, hogy menjünk vissza. Attila azonban az alábbi állásponton volt:
- Szerintem tartalékoljuk energiáinkat a cukrászdára.