Vizek napja

A múlt vasárnapi túra ugyan azzal kezdődött, hogy Péter egyben tette bele a tejszínt a kávéba (ld.2. kép), ám a túra középpontjában mégis egy másik folyadék állt, amelyet rendszerint H2O vegyjellel jelzünk.

Kezdjük ott, hogy a magas hőmérséklettel nem számolva túl keveset vittem magammal a fenti folyadékból. Sebaj, gondoltam, úgyis megállunk a Jóska-forrás nevű pihenőhelyen, egy kulcsosház mellett. Így is lett, ám magát a forrást még a rendkívül bénán felfestett "kék forrás" jelzés alapján se találtam. Úgy döntöttem tehát, ideje igénybe vennem Csőrikét, a GPS-t. Megkeresendő útpontként megjelöltem Jóska-forrást, ő meg közölte, hogy 10 méterre állok tőle. Elkezdtem körözni a ház mellett, közben a GPS térképét figyelve, forrás azonban sehol. Csak továbbinduláskor jöttem rá a trükkre: Jóska-forrás néven a térkép magát a kulcsosházat jelzi, a víz maga a Jancsi-forrásból bugyog elő. Nem értem, miért kapott a forrás és a ház eltérő nevet, de legalább a vízkeresés happy enddel zárult.

Miután felértünk a gerincre, Gazsi közölte, hogy itt következik a túra legromantikusabb szakasza, és a második patak után fogunk megállni. A meredek hegyoldal láttán Sámuel megjegyezte, hogy ő nem ilyen helyeken szeret romantikázni; hamarosan azonban ledőlt fákon kellett átkelnünk, és ez számára is összefüggésbe hozható volt a "romantika" legalább egyik jelentésével:
A nagyobb problémát a "második patak" fogalma okozta, utunkat ugyanis lépten-nyomon vízfolyások keresztezték. Gazsi azonban ilyenkor mindig közölte, hogy ez még nem a második patak, hanem ugyanannak az első pataknak egy másik ága. Közöltem vele, hogy ilyen alapon, minthogy a Börzsöny patakjai mind a Duna vízgyűjtő területéhez tartoznak, az összeset egy vízfolyásnak tekinthetnénk. Gazsinak kifejezetten tetszett az ötlet, a völgybe leérve azonban még ő is kénytelen volt megállni: itt ugyanis szélesebb patakkal találkoztunk, amelyen csak cirkuszi mutatványok árán tudtunk átkelni.Ilyen körülmények között bármelyik rutinos turista eltévedhet. A kék háromszög jelzés felfestői ezért úgy döntöttek, semmit nem kockáztatnak:
A sok átkelés olyan megerőltető volt, hogy egyesek még alapvető földrajztudásukat is elfeledték, amint az alábbi párbeszéd igazolja:
Sámuel: Ha leérünk Vácra, iszom egy jó sört.
Gábor: Váci sört?
Sámuel: Á, jó lesz a magyar is.