Buzimozi litván módra

Vilniusban elég nehéz eltévedni. Főleg, ha az ember kap kis térképet, amelyen színes pöttyök jelzik a pride és az ahhoz kapcsolódó rendezvények helyszíneit. Bizakodva indultunk hát neki, hogy a meleg filmfesztivál nyitófilmjét megnézzük egy távol eső kis moziban. Gregnek ugyan azt mondta egy szerinte litvánnak látszó személy, hogy véletlenül felcseréltek két pöttyöt, tehát ne a kéknél, hanem a zöldnél keressük. Mivel azonban nem bíztam abban, hogy Greg felismer egy litvánt, úgy döntöttem, menjünk először a mozit jelölő kék pöttyhöz, a másik úgyis pár sarokra van tőle.

Mentünk is, de a kék pötty által jelölt ponton egyáltalán semmilyen közintézmény nem volt. Ekkor a zöld pöttyöt kezdtük keresni (a térkép szerint a meleg egyesület irodája). Belső udvarban volt, amelynek bejárata mellett majdnem elmentem, Frank találta meg. Mozi azonban nem volt odabent. Összeszedve a bátorságomat, megkérdeztem két szembejövő bőrdzsekist (a térképet úgy hajtogatva, hogy ne látszódjon a "Baltic Pride" fejléc), és ők el is igazítottak a mozihoz, ami a térkép kék pöttyétől nem messze, de pont ellenkező irányban volt található.

Tisztelettudóan odamentem a pénztárhoz, mert a szervezők azt mondták, hogy a vetítés ugyan ingyenes, de helyre szóló jegyet kell kérni. Ez is tévedésnek bizonyult; a néni rendkívül értetlenül közölte, hogy ma nincs előadás, nem tudok jegyet venni. Végre megértettem vele, hogy a fesztiválra jöttünk (ekkorra a film már elkezdődött), és a bejárathoz mentünk, ahol biztonsági őr fogadott minket. Fel kellett mutatni a részvételi bilétánkat, amely meghívóul szolgált - és amit Greg ottfelejtett a szállodában.

Persze Greg nem lett volna Greg, ha ezzel feladja. Először magyarázta a biztonsági embernek, hogy van ilyenje, csak nincs nála, aztán elővette a pénztárcáját.
-Nézze, van litván litasom, meg euróm, meg zlotym is, de meghívóm az nincs!
A biztonsági őr végül beengedte (nem a vesztegetési kísérletnek engedve, hanem mert valószínűleg arra a meggyőződésre jutott, hogy Greg nem lehet heteró), és elindultam befelé a terembe. Greg viszont vágyakozva nézegette a nyitó fogadásról hátramaradt borospoharakat, így megálltam az ajtóban. Ekkor jött a jegyszedő néni, aki bármely magyar színháznak/mozinak díszére vált volna.
-Már elkezdődött a film!-szólt ránk szigorúan.-El kell dönteniük, hogy bemennek, vagy kint maradnak!
Nem döntöttünk elég gyorsan, ezért ezt újból elismételte. Végül besurrantunk és ledobtuk magunkat az első sort képező díványra.

A film után (amelynek majdnem egyetlen pozitívuma az volt, hogy a főszereplő go-go táncos fiúkát Franknek hívták, így a mi Frankünket lehetett ugratni sötét múltjával) én ugyanarra akartam visszamenni, amerre jöttünk, Greg azonban fellázadt és ragaszkodott egy másik utcához. Mivel most már nem voltunk időhöz kötve, átadtam nekik a vezetést. Természetesen a főutcához érve összezavarodtak, hogy hol is vannak, és hosszasan vitatkozni kezdtek (kivéve Alejandrót, aki bor hatására elfelejt angolul, így nem szólt hozzá). Mikor meguntam, könnyedén bevetettem, hogy menjünk balra - és percek alatt kiértünk a szállodához vezető utcára.

Az este itt még nem ért véget, mert a fiúk éhesek voltak (ők nem vettek spenótos pogácsát délután, mint én), ezért betértünk egy éjjel-nappaliba. Nekem az útikönyv azt írta, hogy a litvánok nem köszönnek vissza a boltban, erre felkészítettem a többieket is, ehhez képest itt visszaköszönt az eladó. Miután mindenki bevásárolt és Alejandrót is előkerítettük a polcok közül (képes a legegyszerűbb alaprajzú boltokban is totálisan eltűnni - később a reptéri vámmentesben is eljátszotta, majdnem lekéstem miatta a gépet), meglepetve láttam, hogy Greg egy nagy műanyag dobozt szorongat, benne kicsi barna labdácskákkal.
-Ez micsoda?-kérdeztem.
-Nem tudom, valami sós kaja, legalábbis remélem.
Megnéztem a címkét, amelyen a doboz tartalma a következő világnyelveken szerepelt: litván, horvát, észt - és magyar. Meglepetésemben magyarul kiáltottam fel (ezen meg a többiek lepődtek meg). Viszont kitudódott, milyen szerencse, hogy velük voltam.

Amúgy kukoricapehelyből készült hagymás golyócskák voltak; megkóstoltam én is, baromi rosszak.