Mostoha időjárás

A mai délelőttöt a sportra szántam, és mivel az időjárás nem tűnt futásra alkalmasnak, az uszoda mellett döntöttem.

A hídon akkora szél fújt, hogy még esőkabát-esőnadrág-túrabakancs összeállításban is úgy éreztem magam, mint a felfedezők a Delta elején, csak hó nélkül, és én, aki mínusz fokokban is szabad ég alatt úszom, komolyan fontolóra vettem a fedett medencét. Szerencsére az élet megmentett ettől a kompromisszumtól, mert odaérkezve nagybetűs tábla hirdette, hogy a fedett medence a mai napon zárva. Sajnos a kiúszó szintén zárva volt, pedig ez lett volna a legalkalmasabb hely a törülköző stb. szárazon tartására. (Gy.k. a kiúszó kicsiny csatorna, amelynek egyik vége az uszoda épületében, egy fogasokkal ellátott helyiségben található, onnét vezet ki közvetlenül a kinti medencéhez.) Némi keresgélés után végül találtam kint egy padot, amely viszonylag védve volt az esőtől. Ide letettem a cuccaimat, aztán odavacogtam a medencéhez. A víz elsőre kellemesen melegebb volt, mint a levegő, viszont a szél miatt olykor nehéz volt irányt tartani (viszont hátszéllel jelentősen megnőtt a sebesség!) A szél által okozott igazi komplikációval azonban akkor szembesültem, amikor az úszás végeztével kijöttem a medencéből és kerestem a papucsomat - ám csak az egyik felét találtam meg.

Noha már többször fontolgattam másik papucs beszerzését (ennek ugyanis sima a talpa, és vizes kövön könnyű benne eltaknyolni), nem így terveztem megszabadulni az előzőtől. Azt rögtön gondoltam, hogy a szél vihette el, de hová? Visszamentem a medencébe és lemerültem, hátha megpillantom valahol az alján. (Utólag rájöttem, hogy ez fölösleges művelet volt, a műanyag papucs ugyanis - mint arról annó a vízitúrán is meggyőződhettem - fennmarad a felszínen.) Jobb híján úgy döntöttem, megkérdezem a bácsit az elsősegély-házikóban, hátha ő látta és eltette valahová. (Némi habozás után a papucskeresést elsősegélynek minősítettem azzal, hogy ha egy lábon kell beugrálnom az öltözőig, akkor megsérülnek az ízületeim.) A bácsi nem látta ugyan, de felajánlotta a segítségét. Ahogy kijött, én is megkerültem a házikót - és megpillantottam a rebellis lábbelit, amint a kiúszó vízén ringatózik, egy halom falevéllel körülvéve. Közöltem az örömhírt az elsősegély-bácsival, aki először felvetette, hogy hagyjuk ott, mert milyen jól mutat, de aztán előszedett egy hosszú nyélre erősített, lepkehálószerű izét és benyúlt vele. Sikerült is a papucs alá kerülnie, megemelte a hálót - és papucs nélkül húzta ki. A hálón ugyanis teljes hosszában lyuk tátongott. Elgondolkoztam, hogy ennek mi lehet a funkciója, de második merítésre a bácsinak sikerült kiemelnie a papucsot, én meg ezután nem kívántam kint maradni beszélgetni a metsző szélben. ami felöltözve sem volt kellemes, nemhogy fürdőruhában.

A nap megkoronázásaképpen egy rövid beszélgetés a szaunában egy fiú és egy lány közt.
fiú: Idő kell, amíg az ember bemelegszik. Én például az első 1000 méteren még tök merev vagyok. (Rövid szünet.) Mármint a karom.