2010. május 29., szombat

Elköszönések

Köszönésekben én sem vagyok jó. Amikor rám köszönnek, általában valahol máshol jár az agyam, ezért képes vagyok kora reggel "jó estét"-tel, déli egy órakor "jó reggelt"-tel köszönni (ez utóbbi miatt hiszi néhány szomszédom, hogy hétalvó vagyok). Éppezért lelkes (kár)örömmel veszem tudomásul, ha valaki hasonló cipőben jár.

Péntek délután fél hat körül felhívott Hajnal. Röviden megbeszéltük a tanfolyam-adminisztrációt (azért röviden, mert egyikünk se érti). Miután arra jutottunk, hogy hétfőn megkérdezzük egy okosabb embertől (=tanfolyamfelelős), Hajnal imígyen búcsúzott:
-Hát akkor szia, jó éjszakát!
-Az még kicsit odébb van-feleltem nevetve.

Hajnal félóra múlva ismét felhívott. Ekkor már a buszon zötykölődtem hazafele, és azon nem túl kellemes kilátást latolgattam, hogy az estét az iparűzési adó-bevallás elkészítésével fogom tölteni. Hajnal ezt persze nem tudhatta, talán ezért is köszönt el ismét nem túl odaillően a beszélgetés végén:
-Hát akkor érezd jól magad!

Megpróbáltam, nem ment.

4 megjegyzés:

  1. endogén opiát2010. május 31. 2:02

    Nálunk a családban történt, hogy a hároméves gyerek azzal búcsúzott a veszélyeztetett terhesen épp kórházba befekvő anyukájától integetés közepette, hogy "Jó szórakozást kívánok!"

    VálaszTörlés
  2. Ez se rossz. Hajnal viszont már elmúlt 3 éves (ha ez nem derült volna ki a sztoriból), én meg még inkább...

    VálaszTörlés
  3. Én is elmúltam már 3 éves, sőt, már 33 is:), de a köszönés néha nekem is gondot okoz. Imádom, mikor a boltban odaköszönök valakinek, hogy "Jó napot!", mire ő célzatosan az órára néz, és szigorúan közli, hogy "Jó estét!", kissé megnyomva az EST szótagot :D

    VálaszTörlés
  4. Mint kiderült, még azok is el tudják véteni az ilyesmit, akiknek szakmájához tartozik. A múltkor a bankban ügyintéztem, és kivételesen hagytam, hogy a fiatalember elmesélje a legújabb hitelkonstrukciót (amit persze nem kívánok igénybe venni). Nyilván sokat szokta ezt telefonon is elmesélni, mert mikor végül felálltam és elköszöntem, így búcsúzott:
    -Akkor a viszonthallásra!
    A bankból kilépve még hallottam a többi ügyintéző röhögését.

    VálaszTörlés