Kutyák Tenerifén

Tenerife kutyabarát ország. Az emberek annyira szeretik kutyáikat, hogy még a nudista strandra is magukkal viszik (szerencsére nem borotválják le őket előtte...) Tanúi voltunk, amint egy nő legalább félórán át dobálta kutyája labdáját a hullámok csapkodta parton, hogy az visszahozhassa. Sajnos egy alkalommal a hullám gyorsabb volt és a labda besodródott az óceánba. Ekkor egy botot rendszeresítettek az eltűnt labda céljaira (nem figyeltem, melyikük ötlete volt). Kicsivel később a kutya gazdája úgy döntött, neki is jár egy kis játék, és pingpongozni kezdett egy piros bermudás fiatalemberrel. A kutya némileg csalódottan körülöttük rohangált, és párszor megpróbálta elkapni a labdát, kevés sikerrel.

Egy másik hölgy - a pingpongozók ismerőse - csak egy napernyőt vitt a strandra, így természetes volt, hogy ő maga a tűző sugarakon perzselődik, hogy labradorja az árnyékban hűsölhessen. A labdadornak csak a fara lógott ki a napra; ezt a hölgy meglepő módon bekente naptejjel (?!).

Az utóbbi történet azt is példázza, hogy az emberszámba vett kutyák hasonlatossá válnak az emberekhez. La Orotavában például nem az öregasszonyok, hanem a pudlikutyák könyökölnek ki az ablakba, figyelve, mi történik a templomtéren:

Természetesen a kutyák is éppúgy szeretik az embereket, mint azok őket. Chinamadában, a barlangfaluban egy fekete kutyus szegődött utánunk, és több mint egy órás sétánk során végig követett minket. Amikor egy ponton egy kapun kellett átmennünk, Manfred nyitva tartotta neki a kaput, de az állatka nem jött, akárhogy hívogatta.
- No para, át fog bújni a rácsok között - nyugtattam meg túravezetőnket. Így is történt: hamarosan ismét mellettünk volt hű kísérőnk. Egészen a templomtérig elkísért, csak ott szakadt le tőlünk néhány másik turista kedvéért, akik neki szimpatikusabb ennivalóval kedveskedtek neki.