Autószívatás keskeny lécen

Minden valamirevaló természetjáró ismer módszereket a turistautakra jogtalanul tévedő autók szívatására. Ezennel megosztok egy tegnap általam - igaz, véletlenül - felfedezett módszert, amelyet keskeny léccel közlekedő társaim is sikerrel alkalmazhatnak.

A végrehajtáshoz szükség van egy kellően lejtő és kanyargós turistaútra, amelyet egyik oldalról szakadékszerű meredek hegyoldal, másik oldalról ugyanennek fölfele változata szegélyez (például a János-hegytől Budakeszi felé vezető piros jelzés úttörővasút utáni szakasza). Szükséges továbbá egy négykerékmeghajtású jármű, amely v1 sebességgel araszol fölfelé a jégre leesett porhóban, valamint egy v2 sebességgel ugyanitt lefelé tartó sífutó. v2=3xv1 (legalább). Szükséges továbbá, hogy olyan szakaszon találkozzanak össze, ahol egy kellően meredek szakaszon, kanyar után pillantja meg a sífutó az autót. Ekkor a sífutó - jelen esetben e sorok szerzője - természetesen megpróbál az út szélére húzódni (valószínűleg egyértelmű, melyikre), ám a sebesség és a hirtelen emelkedő hegyoldal hatására elveszíti egyensúlyát, és félrehúzódás helyett elvágódik keresztbe az úton, pont az autó előtt.

Az autó, megjósolható módon, megállt, sífutó felkászálódott és kiállt az út szélére. Az autó pedig ment volna tovább, csakhogy négykerékmeghajtása se tudott elindulni a meredek lejtőn fölfelé, alatta a jéggel. Néhányszor próbálkozott, de csak arrébb csúszott a szakadék felé (amely így biztosított mellette egy sífutónyi helyet). Végül az autó két utasa kiszállt és tolni kezdte fölfelé. Egy darabig néztem őket, a segítés legkisebb impulzusa nélkül, aztán kecsesen elsiklottam az autó mellett, tovább Budakeszi felé.

Később találkoztam még egy autóval, de sajnos nem volt elég meredek az út, hogy a fenti technika bevált volna.