Poligamy

Szép példa rá, hogy jól meg tudom bonyolítani az életemet...

Szombaton Réka feldobta a túrakörös levlistára, hogy másnap kora délután elmennek Enikővel megnézni a Poligamyt, és aki akar, csatlakozzon. Én a levelet elsőre töröltem, mert vasárnap estére már volt egy vacsora meg egy színház, és úgy gondoltam, ez sok lenne a jóból. Aztán rájöttem, hogy most szegtem meg egyik újévi fogadalmamat, miszerint az emberi kapcsolatok ápolására való alkalmakat csak indokolt esetben hagyom ki. (Ha pl. Pókembert néztek volna, az indokolt esetnek számítana.) Sajnos az intelligens freemail a leveleket nem a kukába tette, hanem eltüntette a föld színéről, így hiába kerestem. Réka telefonszáma eltűnt valahova, Enikőnek meg még a régi van meg, mielőtt kiment volna külföldre, és azóta tuti megváltozott (azért felhívtam, de nem vették fel). Reméltem, hátha még valaki reagál a levélre a listán, de semmi ilyesmi nem történt. Rákerestem Enikő és Réka iwiw-es profiljára, hátha vannak elég naivak feltüntetni a telefonszámukat, de nincsenek. Ezzel szombat estére kifogytam az ötletekből.

Vasárnap reggel persze eszembe jutott: írhatnék a listára, hogy küldje el valaki azt az emailt újra. Meg is tettem, plusz üzentem az iwiwen mind a két lánynak. Déli 1 óráig semmi reakció. kivéve, hogy az intelligens freemail párszor elszállt az éterben. Tudtam, hogy a film valamikor 3 körül kezdődik, úgyhogy nagyjából letettem róla és elmentem futni.

Negyed 3-kor visszaértem, és a biztonság kedvéért megnéztem a leveleket. Réka visszaírt, hogy negyed 4-kor kezdődik a film a Westendben. Villámgyorsan lezuhanyoztam. Hajszárítás közben felhívott Réka a biztonság kedvéért (nagyon szétszórtnak gondolhatott, mert megkérdezte: "Arra emlékszel, hogy a Poligamyt nézzük?") Ő úgy gondolta, hogy háromnegyedkor találkozunk, de mondtam, hogy részemről ez reménytelen, maradjunk a 3-ban.

Óriási rohanás után 3 óra 7 perckor érkeztem meg a mozi elé. Igazán nem kellett volna sietnem, Enikő ugyanis még sehol. Ő fél 4 után érkezett, bár állítólag már (!) 3 óra 10-kor ott volt, de beszorult két kocsi közé és nem tudott kijönni. (Ezt mi nem igazán értettük, minthogy beállni akart, nem kiállni, de a film után már elfelejtettünk magyarázatot kérni.) Úgyhogy lemaradtunk a reklámról, meg a film első nemtomhány percéről, de legalább volt egy kis agymunka benne, hogy rájöjjünk, mi történt előtte.