Hótalpas

A hótalpas túra ötlete Feritől származott - ő fedezte fel a Baraka honlapján még december elején. (gy.k. a Baraka egy utazási iroda. A hótalp pedig egy keret, amelyet a bakancsunkra erősítünk alul, így a hó tetején tudunk gyalogolni és nem süllyedünk bele nyakig, mint csivava a Normafánál.) Feldobta, hogy érdekel-e valakit. Mi Csabával rögtön ráharaptunk, és Tónit is érdekelte. Most már csak ki kellett találni, hogy melyik időpontot és helyszínt válasszuk a sok közül. Ez volt a legnehezebb, mert el kellett dönteni, hogy egy- vagy kétnapos, melyik ország, mekkora szint, meg persze kinek mikor jó.

Az első ötlet a január 16. lett volna, aminek egyetlen hátulütője az 1000 méter szint (+ugyanennyi lefelé). Tóni gyorsan rá is jött, hogy nekik mégsem lesz erre pénzük, ezért inkább a Tavaszi Fesztivál koncertjeire invitált minket magával, amelyeknek a jegyára egyenként kitette egy egynapos hótalpas túra felét. Mire azonban jelentkeztünk volna, a január 16. betelt.

Ez volt karácsony körül, és Csabával sűrű email-váltásban találtunk egy másik utazási irodát (Eupolisz) szintén hótalpas túrákkal, kb. ugyanilyen szintekkel-távokkal (viszont ők szimpatikus módon beírják a túratervbe, mely pontokon fogjuk a túracsokikat elfogyasztani). Hirtelen a bőség zavarával küzdöttünk időpontok terén. A legszimpatikusabbnak a február 7. tűnt, ami ráadásul vasárnap, tehát munkát sem kell lemondanom miatta. Edzésképpen lebonyolítottam néhány csúcsfutást a János-hegyre, és vártunk Feri reakciójára, de az sehol. Végül január első napjaiban rátelefonáltam, és kiderült, hogy a két ünnep között nem nézte az emailjeit. Azt ígérte, hogy hétfőn megnézi a határidőnaplóját és ír egy-egy sms-t mindkettőnknek, hogy jó-e neki a február 7. Továbbá üzente Tóninak, hogy ez a túra csak 400 méter szintet jelent, hátha ettől lesz rá pénze.

Tóninak nem lett pénze, viszont Feri sem írt sms-t. Hétfő délután Csaba végül úgy döntött, regisztrál a február 7-i Baraka-túrára. Én megvártam a kedd reggelt (főleg, mert hétfő délután nem voltam netközelben), ekkorra azonban ez a túra is betelt! Ismét heves emailváltás, ezúttal Ferit is belekalkulálva, aki rájött, hogy a hátralevő túraidőpontok egyike se jó neki. Maradtunk tehát ketten Csabával, és egy február 20-i eupoliszos túra. Csaba gyorsan visszamondta a Barakát és mindketten beregisztráltunk. Persze itt is volt némi para, mert a jelentkezésről visszajeleztek ugyan emailben, de a befizetésről nem, így napokig attól tartottam, hogy rosszul írtam be a számlaszámot és a pénzem most valahol az éterben kering, vagy egy ukrán drogbáró számláját gazdagítja. Végül kétségbeesve írtam nekik, mire visszaírtak, hogy ja persze, semmi gond, megjött a lé...

Tegnap este találkoztam Csabával, aki szintén megkezdte az erőnléti edzést kerékpárral (bár ebbe talán a BKV-sztrájk is belejátszott). Elmondta, hogy barakás regisztrációja után pár nappal az iroda rátelefonált, és megkérdezte, hogy én miért írtam nekik. Mondta, hogy azért, mert beteltek a helyek, mire ők, hogy igen, de hát nekem fenntartottak egyet.

Csaba elfelejtette megosztani velem azt az apróságot, hogy engem is beregisztrált.